A defoamer működési elve elsősorban a hab stabilitásának megsemmisítése a fizikai és kémiai mechanizmusok révén, amelyet a következő cselekvési mechanizmusokra lehet osztani:
1.
Ha a szennyeződéseket (például a magasabb alkoholokat vagy a növényi olajokat) feloldják a hab folyadékban, akkor a helyi felületi feszültség csökken, míg a környező felületi feszültség változatlan marad. Ez a különbség miatt a habfilm erősen húzza, megfeszítve és végül megszakad. Ez a mechanizmus alkalmazható a vízben oldhatatlan (például szilikonok) oldhatatlan komponensekre.
2.
Miután a defoamer diffundálódik a gáz-folyadék interfészre, gyengíti a felületaktív anyag hatását, csökkenti a habfilm rugalmas helyreállítási képességét és csökkenti a buborék stabilitását. Például a poliétercsontok gátolják a hab regenerálódását ezen a mechanizmuson keresztül.
3.
A defoamerek elősegíthetik a hab folyékony film vízelvezető folyamatát, és lerövidíthetik a hab élettartamát. A vízelvezetési sebesség a hab stabilitásának kulcsfontosságú mutatója. A szennyeződések felgyorsítják a vízelvezetést hidrofób részecskék vagy alacsony molekulatömegű anyagok (például etanol) révén.
4.
A hidrofób szilárd részecskék (például szilícium -dioxid) adszorbeálják a felületaktív anyag hidrofób végét, így hidrofilé válnak és a vízfázisba oldódnak, elpusztítva a hab szerkezetét. A szilikonolaj -elválasztók gyakran használják ezt a mechanizmust.
5. További kiegészítő mechanizmusok
LECTROLITE BOZÁSA A kettős réteg: Az elektrolitok (például a sók) megsemmisíthetik a felületaktív anyagok kettős réteg stabilitását.
A "áthidalás" vagy a "áthidalás" : A polisziloxán-szennyeződések olajhidakat képeznek a buborékfilmen, és repedést okoznak (alacsony viszkozitás) vagy a csökkenés (magas viszkozitás) révén.