A diszpergálószerek jellemzői elsősorban az amfifil molekuláris szerkezetükben, a nedvesedési képességükben, a diszperziós stabilizációs mechanizmusban és a rendszer teljesítményének javításának szerepében tükröződnek. A sajátos jellemzők a következők:
I. Kémiai szerkezet jellemzői
Amphiphil molekuláris szerkezet
A diszpergáló molekulák lipofil és hidrofil csoportokkal is rendelkeznek, amelyek hatékonyan csökkenthetik a folyadék-folyadék vagy a szilárd-folyadék felületi feszültségét, és elősegítik az oldhatatlan részecskék egyenletes diszperzióját a folyadékokban.
Ii. Funkcionális jellemzők
WeTing Effect
A diszpergálószerek gyorsan megnedvesíthetik a pigmentek felületét és pórusait, alapvető feltételeket biztosítva a későbbi diszperziós folyamatokhoz.
Example: Víz alapú bevonatokban a diszpergálószerek nedvesíthetősége helyettesítheti más nedvesítőszereket és egyszerűsítheti a készítményt.
A diszperzió és a stabilizáció végleges szerepe
Elektrosztatikus visszatükröződés (kettős rétegű alapelv): Az anionos diszpergálószerek megakadályozzák a részecskék aggregációját a feltöltött részecskék közötti visszataszító erőn keresztül, hogy stabil szuszpenziót képezzenek.
Sterikus akadályhatás: Nemionos vagy polimer diszpergálószerek adszorbeálják a részecskék felületét a hosszú láncú molekulákon keresztül, és fizikai gátot képeznek a részecskék közeledésének megakadályozására.
3. Javított alkalmazás teljesítménye
Improve fizikai tulajdonságok
Improve Gloss and Leveling: Növelje a bevonat laposságát azáltal, hogy csökkenti a rendszer viszkozitását és csökkenti az elsődleges részecskék aggregációját.
Az előzetes lebegő szín\/lebegő: Biztosítsa a pigmentek egyenletes eloszlását, javítsa a színkonzisztenciát és a telítettséget.
Enhance rendszer stabilitása
Az ülepedés és a flokkuláció gátlása: Húzza ki a szuszpenzió tárolási idejét a diszperziós stabilizációs mechanizmuson keresztül.
A komplex rendszerekhez való hozzáférés: A polimer diszpergálószerek egyszerre használhatják az elektrosztatikus visszatükröződést és a sztérikus hatásokat, és alkalmasak a nagy koncentrációhoz vagy kompozit pigmentrendszerekhez.
4. Alkalmazhatóság és sokféleség
VÁLTOZÓ TÍPUSOK
Anionikus típus (például nátrium -poliakrilát): Szervetlen pigmentekhez alkalmas, olcsó, de érzékeny a pH -ra.
Non-ionos típusú (például polioxi-etilén-éter): érzéketlen a pH-ra, széles körben alkalmazható, de gyenge diszperziós hatás.
Polimer típus (például poliuretán): erős stabilitás, nagy szilárd tartalomhoz vagy szerves pigmentrendszerekhez.
Strong kompatibilitás
Az alkalmazkodóképes diszpergálószerek különböző rendszerek (vízalapú, oldószer-alapú, nagy szilárd tartalom) szerint választhatók meg a gyantákkal és adalékanyagokkal való kompatibilitás biztosítása érdekében.